Gyermekeink 6 éves korukig ösztönösen elsajátítanak rengeteg dolgot, tudást, még egy, adott esetben több nyelvet is.
6 éves korában az iskolai körülmények hatására történik benne / vele valami, és minden megváltozik.
Mit csinál az elsős, másodikos tanuló? Vonalat húz, gyakorol. Karikát rajzol, gyakorol. Betűt ír, gyakorol; számokat ír, gyakorol. Szorzótáblát tanul, gyakorol. Ismétlés, gyakorlás. És SENKI nem mondja el a diáknak, hogy ez a folyamat nem más, mint a képességeink készséggé alakítása. Ez a folyamat nem a tanulás folyamata.
Viszont így nem csodálkozhatunk, amikor a gyerek magolni kezd, hiszen benne az rögzült, hogy a tanulás nem más, mint az ismétlés, gyakorlás örök körforgása.
A magolással 3 probléma van:
– idő tekintetében rendkívül pazarló
– alacsony a megértési szintje
– gyorsan elfelejtődik, tehát egy – egy anyagot újra kell magolni mondjuk egy dolgozat előtt.
Sajnos ezen az iskola sem segít, az iskola – általában – nem kínál tanulási stratégiákat.
Amikor hatékony tanulásra akarjuk megtanítani a gyerekeket, ezt a rossz beidegződést kell először törölni, és teljesen új alapokra helyezni a tanulásról kialakult “tudásukat”, és ezután jöhetnek azok a módszerek, amelyek segítségével tartós, élményalapú, magas megértésű tudáshoz juthatnak.